A Halálhegy

Szerintem sok ember hallott már erről az esetről. Nem másról van szó, mint a 

Dyatlov-rejtélyről. 

Az egész történet 1959-ben kezdődött, Oroszország területén. Akkoriban többen szerettek hegyet mászni, rengeteg fiatal töltötte ezzel az idejét. Igor Dyatlov, és társai sem voltak ezzel máshogy. 

Igor Alekszejevics Dyatlov a rádiótechnikai kar végzős hallgatója volt, és az egyetem még kilenc tagjával vágott neki az Ural-hegységnek.

Hideg tél elé néztek a fiatalok, és egy igen fárasztó túra elé is, de mivel ők tapasztalt túrázók voltak, nem féltette őket senki.

A csapatban hat egyetemista, és már három dolgozó mérnök volt.

Az út közben csatlakozott a csapathoz - Dyatlov meghívására  Alekszandr Zolotarjov, aki már jóval öregebb volt a többieknél,38 éves. Ő is rendkívül tapasztalt túrázónak számított.

A csapat tagjai: 

• Igor Dyatlov (1936-1959)
• Jurij Dorosenko (1938-1959)
• Zinajda "Zina" Kolmogorova (1937-1959)
• Alexandr Kolevatov (1934-1959)
• Alekszandr "Szása" Zolotarjov (1921-1959)
• Ljudmilla "Ljuda" Dubinyina (1938-1959)
• Rustem "Rusztyik" Slobogyin (1936-1959)
• Jurij "Georgij" Krivonyisenko (1934-1959)
• Nyikolaj "Kolja" Thibault-Brignoles (1935-1959)
• Jurij Jugyin (1937-2013)

A túracsapat 1959. január 25-én indult útnak Szverdlovszkból (ami ma Jekatyerinburg). A csapat jókedélyű volt a naplóbejegyzések, és a fennmaradt fotók alapján, de persze ezt csak ők tudták biztosan. 

A fenti képen balról jobbra: Ljudmilla "Ljuda" Dubinyina, Jurij "Georgij" Krivonyisenko, Nyikolaj "Kolja" Thibault-Brignoles és Rustem "Rusztyik" Slobogyin 

Egy idő után Jurij Jugyin, aki ekkor már háti és lábfájdalmakkal kűzdött, továbbá reumatikus fájdalmai is voltak, feladta a túrát, ugyanis nem engedte meg egészségi állapota, hogy folytathassa társaival az utat a célig. Ekkor még nem tudta, hogy ez a balsors tulajdonképpen az életét mentette meg. 

A többiek mind elbúcsúztak Jugyintól, aki visszafordult a közeli Vizsaj felé, január 28-án.

Jugyintól búcsúznak társai (Ljuda Dubinyina és Igor Dyatlov)

Január 28-án - immár Jugyin nélkül - a csapat a Lozva folyó mentén haladt tovább, míg el nem ért az Auszpija folyó torkolatáig. Két nap múlva, január 31-én elérkeztek a Kholat Syakhl-hoz, vagyis a Halálhegyhez, és elindultak felfelé a meredek hegyoldalon, azonban hamarosan vissza kellett fordulniuk az erős szél, és a hóvihar miatt. Ekkor a folyónál éjszakáztak, majd másnap ismét nekivágtak a hegycsúcshoz vezető útnak.

A túracsoportnak február 12-ére kellett volna visszaérniük Vizsajba, majd onnan Szverdlovszkba. A csoport nem érkezett meg, de mivel Jugyin tudta, hogy valószínűleg késni fognak, nem is aggódott, ahogy senki sem. Február 16-án a családtagok kapcsolatba léptek Vizsajjal, akik szintén nem tudtak friss hírrel szolgálni a túracsoporttal kapcsolatban, mindenkin kezdett eluralkodni a pánik.

Pontos adatok nem álltak a kereséshez, ugyanis Dyatlov nem adott útvonaltervet senkinek sem, csak ők tudták, hogy merre visz az útjuk.
Amikor a keresőcsapat elkezdte keresni a fiatalokat 1959. februárjában, egy kiszakított sátrat találtak meg az Otorten-hegy közelében. A sátorban nem volt senki, csak a ruhák, katonai rendhez hasonlóan állított csizmák, fényképezőgép és mindenféle dolog, amelyet a túrázók vittek magukkal.
A sátorból kilépve 900 méterrel odébb megtaláltak öt holttestet, mind egy lecsupaszított fenyőfa alatt hevertek. Az öt holttesten belül kettőn nem volt csizma, hárman csak alsóneműt viseltek.
Zinajda holtteste mellett vércseppeket is találtak, amelyek egyik féltől sem származtak - mint ahogyan az a vizsgálatból kiderült. Az egyik testnek az orra, a másiknak a nyelve hiányzott és több holttesten égési nyomok voltak.

A belülről felvágott sátor

Májusban, amikor elkezdett olvadni a hó, megtalálták a maradék négy holttestet is, egy vízmosás szélén (ez 70 méterre volt a többiektől). Későbbiekben kiderült, hogy hat holttesten radioaktivitás nyomait vélték felfedezni, illetve mindegyik test sárgás volt. Naplóbejegyzések voltak kitépve, és Zolotarjov fényképéből hiányzott néhány fényképkocka is.
58 éve nincs erre az incidensre magyarázat, mindenki csak találgatni tud, de senki sem tudja a valós választ, valószínűleg ez nem is fog soha kiderülni.


Esetleges válaszok:

• lavina
• UFO-tevékenység
• infrahang
• hiptermia - ez magyarázat lehet arra, hogy miért voltak levetkőzve, hipotermia következtében az ember úgy érzi, nagyon melege van, és ezért igyekszik megszabadulni a ruházatától
• titkos katonai akció

Személyes véleményem szerint talán a legutolsó pont áll a legközelebb a valósághoz. Egy titkos katonai akció mindent megmagyarázna, egészen a radioaktivitástól a páni félelemig, amin ez a kilenc túrázó keresztül mehetett azon a végzetes éjszakán.

Ez lett volna ez a híres-hírhedt történet, amely annyira megfogott engem egy évvel ezelőtt, hogy máig nem tudtam túllendülni rajta.

Jurij Jugyin szavaival zárnám ezt a kis blogot:
"Ha föltehetnék Istennek egyetlenegy kérdést, azt kérdezném: mi történt valójában a barátaimmal azon az éjszakán?"


Források

• Wikipédia
• Donnie Eichar: A Halálhegy
• Atlas Obscura - Dyatlov Pass Incident